Akkor készítsétek elő a megszokott vödröt ^^ erősen ajánlott. Bocsánat, de másképp elképzelni sem tudtam. A továbbiakban nem nagyon lesznek benne, most már tényleg az igaz Hana-Seob párosra szeretnék koncentrálni :D
*Tori POV*
A kést, ami a kezemben volt, gyorsan leraktam a pultra, és már rohantam is nyitni az ajtót, miután megtöröltem a kezem.
Örültem, hogy leraktam a kést, mert most ha kiesik a kezemből, biztos beleáll a lábamba.
GiKwang állt előttem.
Úgy jöttem el Koreába, hogy lezártam minden vele kapcsolatos érzelmemet. De könnyű ezt akkor mondani, amikor nincs ott velem szemben.
Mérgesen néztem rá, és adtam egy pofont neki.
- Bocsánat, de erre vártam két éven keresztül - jelentettem ki keményen.
- Te… megváltoztál…
- Azt hitted, hogy mindig az a kis megszeppent, naiv kislány fogok maradni? - kérdeztem tőle idióta nézéssel. Ha tudná, hogy belül még mindig ugyanaz vagyok. Csak kívülről keményítettem meg magam.
- Igazad van…
- Mit szeretnél? Miért jöttél? - kérdeztem kegyetlenül. Láttam rajta, hogy ő ugyanannyira szeretett volna engem látni, mint én őt.
- Csak… bocsánatot kérni. Nem az történt, amire akkor gondoltál.
- Szerinted ez még érdekel? Akkor megtörtént, és kész. Ha annyira fontos lettem volna, akkor nem adsz fel ilyen könnyedén. - néztem egy kicsit félre. Majd újra a szemébe. - De mindegy is. Én nem akarom, hogy barátok legyünk, vagy miegyéb nyálas szöveg. Csak arra kérlek, hogy minden furcsa nézés nélkül menjünk el egymás mellett az utcán.
- Köszönés nélkül?
- Mégis mit hittél? - Kegyetlenül gonosz voltam. De úgy éreztem, megérdemli.
- Igazad van. És azt hiszem, meg is érdemlem most ezt.
- Azt hiszed? - A könnyek sajnos elkezdtek a szemembe gyűlni. - Én tényleg szerettelek. És így átverni… mindenemet odaadtam neked. Még abba a hülye hotelba is elmentem, csak hogy neked jó legyen. Sőt, korcsolyázni is megtanultam, pedig kiskoromban, amikor tanultam, átsiklottak a kezemen, ami nem kellemes érzés, remélem tudod. De tudod mit? Hálásnak kellene lennem, mert megtanítottál arra, hogy nem miden az, ami látszik.
- Ne mond ezt. Az a lány…
- Ne! Nem akarom hallani. És ha nincs több mondanivalód, el is mehetsz - néztem kifelé kellemetlenül. A szavaim igazi tőrként fúródtak a szívébe, ezt én is éreztem. Láttam rajta, hogy megtörten figyel engem, hátha meggondolom magam.
De az nem fog megtörténni.
- Egyébként, ha akkor nem kérsz meg, hogy hagyjalak békén, utánad repültem volna. De tiszteletben tartottam a kérésed - mondta, és elindult.
Nem hittem neki. Csak miattam nem jött utánam? De tudta, hogyan érzek. Meg sem próbálta kimagyarázni magát.
Már a folyosó végén járt, amikor jól hallhatóan becsaptam az ajtót.
Hana jelent meg.
- Tori, azt tudnod kell, hogy mikor ott voltatok a moziban, a lány rántottam magához Kikit, mert egy részeg vadállat meg akarta támadni. Tudom, teljesen úgy hangzik, mint egy latin-amerikai dráma, de ismertem a lányt. GiKwang nagyon ellenkezett. Amikor elrohantál, inkább összeverte a pasast, és csak utána tudott hozzád menni.
- Akkor ezért késett? Komolyan ennyire szerencsétlen vagyok, hogy kifogtam pont ezt a pillanatot?
- Úgy néz ki - nézett rám biztatóan.
De akkor sem tudtam eldönteni, hogy menjek-e utána.
- Szerintem ne szalaszd el ezt a lehetőséget. Igazán rendes srác - mondta mosolyogva, majd visszament a konyhába.
Levettem magamról a köpenyt, és papucs nélkül, mezítláb kezdtem el futni. Futni az életemért.
- GiKwang, várj! - kiáltottam utána. Pont kiszálltam a liftből, amikor ő beszállt a taxijába. Hatalmasat kiáltottam, de még így sem hallotta meg.
- Ne menj el! - rohantam ki a ház elé. De a taxi nem állt meg.
Összeroskadva ültem le a fal tövébe. Szóval ennyi. Az én hülyeségem miatt veszítettem el a szerelmet. Ilyennek is lenni kell. Akin az emberek röhöghetnek, a szerencsétlensége miatt.
- Azt hittem, nem jössz utánam - Először az ölelő kezeit éreztem meg, majd hallottam, hogy a fülembe suttogja.
- Soha többé ne csalj meg - suttogtam én is, és végre, két év után utat engedtem a könnyeimnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése