Pont kikaptam a matek ötös dogámat, amikor hirtelen a tanár kezében egy lábas jelent meg, és a fakanállal elkezdte püfölni.
Morgolódva fordultam a másik oldalamra. Szuper, hülye álom, most felébredtem.
De még mindig zsongott a fülemben az az idegesítő hang. GiKwang megmozdult mellettem, és kivette a fejem alól a párnát, majd egy gyakorlott célzással eltalálta a hang forrását. Hallottam a fakanál koppanását a földön.
- Ha már éber vagy, hogy fejen dobj, akkor már fel is kelhetnétek - szólt DooJoon.
Hirtelen ültem fel az ágyam. Ő most komolyan azt csinálta, amire én gondolok?
Igen, ott volt a kezében a hatalmas lábas.
Megfojtom. Soha, de soha nem kaptam ki egy matek ötös dolgozatot, és most egy karnyújtásnyira voltam tőle.
- Jó reggelt - mondta mosolyogva. Már készültem volna felállni, amikor hátulról kapta fejbe egy párna, aztán egy takaró temette maga alá, plusz még egy DongWoon is.
A végkifejletet nem láttam, mert Kiki eltakarta a szemem, és visszahúzott magához.
- Nem neked való percek következnek - suttogta a reggeli mély hangján, és még közelebb húzott a mellkasához.
Most arra céloz, amire én gondoltam?
Megpróbáltam lefejteni magamról a kezét, de ezzel csak azt értem el, hogy még szorosabban ölelt magához. Ismét, mint amikor Junnal beszélgettem, átfordított a másik oldalra.
Felkönyökölt, hogy még véletlenül se láthassam. A fejemet próbáltam fentebb emelni, és kilesni a teste mögül, de a számra tapasztotta az övét, amivel sikeresen elfeledtette velem nem csak, hogy mit akartam nézni, hanem azt is, hogy hol vagyunk.
Nagyon édes volt a csókunk. Nem volt túl sietős, pont megfelelő. Már nem tudtam utálni a reggeleket - legalábbis mellette nem. Még DooJoon "ébresztőjéről" is teljesen megfeledkeztem.
Mire a csókunk véget ért, DooJoon eltűnt a szobából. Csak Woonie pakolta vissza az ágyára, amiket ledobált.
- Meg ne kérdezd - suttogta Kiki a fülembe, még mielőtt kinyithattam volna a számat. Igaz, végül is lehet, hogy annyira még nem vagyunk jó barátok.
Miután elkészültünk, tejesen megfeledkeztem erről. Kiderült, hogy reggel nyolc óra volt. Tehát legjobb esetben is, csak maximum hat órát aludhattam. Ami édes-kevés volt nekem.
Miután elkészültünk, tejesen megfeledkeztem erről. Kiderült, hogy reggel nyolc óra volt. Tehát legjobb esetben is, csak maximum hat órát aludhattam. Ami édes-kevés volt nekem.
Lementünk reggelizni, és úgy néztem ki, mint egy hulla. Gabonapelyhet csináltam magamnak, amit mikor harmadjára kiöntöttem, már Kiki vitt az asztalunkhoz.
Próbáltam nem a fejemet támasztani az asztalon, de nem nagyon akart összejönni. Ahogy láttam, a többiek sem sokkal jobbak. Egyedül DooJoon tűnt feldobottnak, de mindenki más velem egy cipőben járt. Seobie úgy nézett ki, mint egy halott madár, Jun a szemüvegében, mint egy rossz csöves, HyunSeung meg mint egy divattervező, aki egész éjjel dolgozott. Wonnie csak simán kimerültnek tűnt.
- Mit szólnátok, ha reggeli után még aludnánk? - kérdeztem.
- Sajnos nem jó. Elviekben el akarnak minket vinni még valahova, azért keltettem fel mindenkit - mondta DooJoon.
Egy furcsa, nyávogós hangot kiadva magamból, Kiki vállára dőltem.
- Ezt csináld még egyszer! - mondta felcsillanó szemekkel.
- He? - néztem rá. Neki még van kedve viccelődni ilyen kora hajnalban?
- Kérlek, kérlek! - szinte könyörgött a szemével.
Inkább lehunytam a szemem. Egy ujj érintését éreztem meg a homlokomon.
- Szerintem meghalt - mondta Seobie, valószínűleg az ujj is hozzá tartozott.
- Tegnap fárasztó napunk volt - mondta Kiki.
- Hosszú lehetet az éjszaka, mi? Megvártátok, míg kimegyünk, és utána kezdtétek el a piszkos kis dolgaitokat - szólt bele HyunSeung. Hirtelen hogy felébredt. Felkattant a szemem, és úgy meredtem rá.
- Olyan nehéz elhinni, hogy nem történt még közöttünk semmi olyan? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Rólad nem, de róla - GiKwangra nézett sokatmondóan. - Már sokkal nehezebb elképzelni.
- Hé, én kedves úriember vagyok! - emelte fel a kezeit védekezőn nevetve.
- Pedig ráértetek volna. Én úgy aludtam , mint a bunda. Biztos nem keltem volna fel, ha…
- Ne. Mond. Ki. - utasítottam DongWoont a szavába vágva.
Mindenki elkezdett nevetni. Rendben, feladom! Beszéljék csak ki a szexuális életem… nekem már úgy is mindegy.
Becsuktam a szemem, és ismét Kiki vállára hajtottam.
Szerintem nem publikus, hogy miről beszélgettek még a fiúk. Maradjunk annyiban, hogy ők sem azok az ártatlanok, mint amilyennek sokszor mutatják magukat.
Fél óránk volt. Utána felmentünk a szobába, hogy összepakolhassunk. Csak leheveredtem az ágyra, és két perc alatt el is aludtam. Nem akartam sehová menni!
De Kiki felkeltett.
Ismét a mini busszal mentünk. De most egy ismerős környékre. Amikor megálltunk a kori pálya előtt, azt hittem, hogy ott halok meg.
- Akkor egy kis szórakozás maradna a túránk végére - mondta az idegenvezető mosolyogva. Megölöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése