Azt hiszem, mivel ez csak célozgatás, belefér a normális korhatárokba^^ Szóval, élvezzétek. Jelentem, már csak max. 4 fejezet van hátra :D
Az idegenvezető azt gondolta, ezzel el is végezte a dolgát, szóval lelépett.
- Akkor, hova menjünk? A hotelbe már nem tudunk visszamenni aludni- mondta Jun. Látom, neki is sok kedve volt korizni. De ő volt jelen pillanatban a megmentőm… egy pillanatig
- Nem mehettek sehová. Én felügyellek titeket - szólt egy mély hang a hátunk mögött. Egy hatalmas gorilla biztonsági őr volt az.
Ne már! Most komolyan végig kell szenvednem megint azt két órát?
Összenéztek a többiek, és mélyet sóhajtva elkezdtek befelé menni. Szóval feladták. Reménykedtem benne, hogy Kiki nem.
- Hé, mit szólnál, ha… - kezdtem bele, de egy "száj" lihegett a fülünk közé.
- Hallhatnám én is? - kérdezte a sátán gyermeke.
- Mit szólnál, ha most nem engednéd el a kezem? Nem szeretném, ha nekem jönnének megint - fejeztem be angyali arccal. De amikor ránéztem a fattyúra, minden rosszindulatomat/fáradtságomat/kimerültségemet belesűrítettem abba az egyik pillantásba.
Kiki azon nevetett, amit mondtam, a gorilla meg azon, ahogy néztem. Mindkettőt majdnem megtalálta fojtani a kezem.
Csak egy apró reménysugár maradt nekem.
Amikor bementünk, és kikölcsönöztük a korikat, leltünk felhúzni. Sokatmondóan néztem Kikire. Remélem értette. A benga állat csak egy pillanatra fordult el, de már sprinteltem is kifelé. Remélem csak Kiki követett, nem a szumós pasas.
De amikor kiértünk, láttam, hogy ő is futott utánunk. Mit futott? Gurult.
Eddig egyetlen egyszer sem kaptak el. Most sikerült neki. Nem értettem, hogy miért pont a hájkolosszusnak sikerült.
Épp egy kis utcán fordultunk be, amikor elkapta a grabancunkat, a pólónknál fogva rántott vissza minket. Engem, mint a pihét, Kiki már kicsit nehezebben.
- Mégis mit gondoltatok? - kérdezte mennydörögve.
- Kérem, ne öljön meg! Olyan fiatal vagyok még - nyöszörögtem. Kiki elkezdett nevetni, de egy pillantással beléfojtották.
Ebben a pillanatban telt be a pohár. Az egy dolog, hogy el akarja rontani a pihenésemet, de hogy megakadályozza a világ legszebb dolgát - ez már sok volt.
- Hé, te! - Teljesen megváltozott a hangom.
- Beszóltál fiatalka?
- De még hogy! Most azonnal, rakjon le, vagy…
- Vagy? - vágott a szavamba.
- Kirúgatom az állásából, és sehova máshova nem fogják felvenni! Ha nem lehet biztonsági őr, mégis mit kezd maga? Ezzel az alkattal… azt hiszem, profi birkózó már nem lehet - Ki beszélt? Ja, hogy én? A fenébe, még meg fogom bánni, hogy ekkora szám van.
- Tessék? - Csak ennyit kérdezett.
- Úgy van. Minden szavamat higgye el. Mondja, maga nem volt még fáradt? Olyan fáradt, hogy leszakad a gerince, a csípője, és a dereka egyszerre? Na, most én ilyen állapotban vagyok! Azt sem tudom, milyen nap van, csak az ágyamat akarom! És ha nem kapom meg 10 percen belül, bármire képes leszek érte. Bármire. - Az utolsó szót olyan hangsúllyal ejtettem ki, hogy még az ő keze is megremegett egy kicsit.
Hiszek benne, hogy minden nőben megvan az az erő, amivel bármilyen férfit le tud állítani. Csak tudni kell megtalálni a gombot.
- Attól tartok, mindenki volt már fáradt.
- Igen? - Egy szó volt, mégis gyilkos kiejtéssel.
És egyszerűen elengedett minket. Mosolyogva megfordult, és visszadöcögött. Tényleg sikerült?
Oldalra döntöttem a fejem, és úgy néztem utána.
- Félelmetes tudsz lenni - mondta Kiki nevetve, de azért hallottam a hangjában a komolyságot.
- Ohh, ez még semmi - mondtam mosolyogva, és nyújtóztam egyet.
- Már csak az a kérdés, mit csináljunk. - Tényleg. Ez egy tökéletes kérdés. A padon csak nem aludhattunk.
- Öm, semmi ötletem…
- Nekem van! - csillant fel a szeme. Biztos csak valami őrültség.
- Mi lenne az? - kérdeztem mosolyogva. Elkezdett nevetni, majd a hátam mögé mutatott.
Basszus, Japánban minden második sarkon Love Hotel van?
A falhoz dőltem, és szépen lecsúsztam. Hirtelen tényleg nagyon fáradtnak éreztem magam. De el kell ismernem, ez tényleg tökéletes alkalom lett volna.
De valami meghittebb helyre gondoltam.
- Csak vicceltem. Nem kell komolyan venned - mondta, és letérdelt mellém. Összefűzte az ujjainkat.
- De… - Nem tudtam, hogyan is kezdjek bele. - Amit reggel mondtak a fiúk. Hogy te… - totálisan elpirultam. Hajlamos vagyok elfeledkezni róla, hogy nem vagyunk egyidősek. Neki vannak valamilyen elvárásai.
- Ha tudnád, most milyen aranyos vagy! De ne foglalkozz azokkal a hülyékkel. Azt mondanak, amit akarnak. Inkább nekem higgy! - mondta mosolyogva. A szemébe néztem, és láttam, hogy igazat mond.
Szinte elolvadtam. Van egyáltalán ilyen pasi a világon?
Én magam ráncigáltam be abba a Hotelba. Mert a helyszín nem számít, csak az, hogy kivel vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése