Átlagos hosszúságú fici lett^^ remélem tetszik :D akkor most elkezdem jelezni: már közeledünk a végéhez. Ami, mint sejthetitek, nagyon nem valószínű, hogy happy end lesz...
Életemben nem rohantam még úgy, mint akkor. A pálya mellett sikerült elfognunk egy taxit. A sofőr megértette, hogy sietnünk kell, ezért rendesen átlépte a határokat. Két perc alatt odaértünk a nagy stadionhoz. Számos rajongó várakozott még kint, tehát nem késtünk el.
Szinte kiugrottunk a taxiból, és rohantunk. Amint felfedeztek, sikítozva rohantak felénk, de szerencsére gyorsabbak voltunk. A hátsó ajtón futottunk be. DooJoon már várt minket.
- Majd a koncert után még beszédem lesz veletek, de most GiKwang, te rohanj átöltözni. Tori, tedd le valahova a kabátod, aztán megmutatják, hol tudsz bemenni a közönség soraiba. - Kiki már épp indult volna el, de ennél a mondatnál lefékezett.
- Micsoda? Közönség sorai? - kérdezte meglepve.
- Majd egyszer elmagyarázza, de ha most nem húzol el öltözni, nem leszek sokáig ilyen kedves - mondta gyilkos tekintettel DooJoon. Kiki még gyorsan odakocogott hozzám, és a számra adott egy puszit. Csókot akart volna, de DooJoon a derekánál fogta meg, és kezdte ráncigálni az öltöző felé.
- Majd megtalállak! - kiáltotta még GiKwang.
Mosolyogva néztem utánuk. Aztán rögtön letámadott két sztaffos. Elvették a kabátom, adtam egy kalapot, hogy kevésbé ismerjenek fel.
Eszembe se jutott, hogyha meglátnak az őrült fanok, mi történhet velem.
Felvettem a kalapot, és követtem az egyik embert. Egy rejtett folyosón vezetett végig, és engedett be. Azt mondta, hogyha találok helyet, bárhol leülhetek. Mondhatom bíztató…
De végül sikerült találnom magamnak.
Mellettem a fanok felállva kiáltoztak már a fiúkért. Ha jól számoltam, még úgy két perc lehetett. Normális esetben én is állva maradtam volna, de nem volt normális eset, hogy több mint két órát korcsolyáztam, és életem legjobb sprintjén vagyok túl. Tehát nyugodtan helyet foglaltam a székben.
Szerencsére a rajongók egy pillantásra sem méltattak, csak simán elkönyveltek egy lusta hülyének. Ennek (jelen esetben) nagyon örültem.
Volt egy kisebb kijáró, és az első sorban a mellett. Reménykedtem benne, hogy Kiki nem fog kiszúrni. De nem mertem kételkedni a képességeiben.
Amikor a koncert elkezdődött, én is felálltam.
Egy pörgősebb számmal indítottak, a Soom-mal. Amikor meghallottam Jun hangját, csak mosolyogtam.
Hihetetlen volt az egész helyzet. Hogy ingyen jutottam be, GiKwang barátnőjeként, és ismerem mindegyik srácot. Még álmomban sem gondoltam volna erre.
Ahogy haladtak előre, láttam, hogy Kiki nagyon keres a sorokban. De egyenlőre nem szúrt ki.
Eddigi koncerteken nem vettem észre, de most mintha látványosan szívatták volna. Még Seobie is.
Amikor Jun és Seobie közös száma, a Thanks To volt, akkor a tömeg sírva éljenzett. Még nekem is könnyek szöktek a szemembe.
De megtörtént a végzetes hiba - Jun a kis kilépőre jött. Így akaratlanul is kiszúrt. Egy egész sort szinte csak nekem énekelt.
Meg tudtam volna fojtani. Ennél nem is tehette volna nyilvánvalóbbá.
A következő számot DooJoon és DongWoon énekelte, a When the Door Closest. Aztán jött HyunSeung és Kiki.
Eleinte Kiki úgy tett, mintha nem is látna. Talán nem vette volna észre?
A következő blokk a kicsit lassabb dalaikról szóltak. Kikin kívül már minden srác kiszúrt.
Vagyis azt csak hittem.
Amikor jött a következő pörgősebb szám, és nem volt koreográfia, össze vissza "futkároztak". GiKwang "véletlenül" csak előttem énekelt. Szinte már produkálta magát.
Szóval egy egész őrült koncert volt. Ráadásnak három számot énekeltek. Amikor elkezdett a tömeg, én is megpróbáltam lelépni.
- Amúgy figyelted, hogy mennyire bejöttünk a srácoknak? - kérdezte a mögöttem álló, a barátnőjétől. Ezen mosolyognom kellett. Én is pont ezt mondtam volna.
- Igen, de - a követező résznél lehalkította a hangját. - Neked nem ismerős ez a kalapos csaj? Én mintha már láttam volna valahol - suttogta.
A fenébe, őrült fanok.
Mielőtt bármi történhetett volna, a másik csaj válaszát meg sem várva elkezdtem előre tolakodni.
- Bocsánat, elengednétek? Nem vagyok jól - mondtam síri hangon. Eléggé fehér lehettem, mert szinte utat nyitottak előttem.
Mielőtt még észrevették volna, hogy ki is vagyok, kisurrantam a rejtett folyosóra. Rohantam volna tovább, de egy kar megragadott, és magához ölelt szorosan.
Ki is lett volna, ha nem az én Kikim. Szorosan hozzábújtam. Ez a koncert nagyon sokat jelentett nekem. Alig voltam képes felfogni, hogy ilyen pasim van.
- Hogy tetszettem? - kérdezte suttogva. Nem csodálom, hogy többre nem futotta - kiénekelte az összes hangot a torkából.
- Te voltál a legjobb! - mondtam.
- Bevallom, az elején nagyon nem találtalak meg…
- Igen, azt láttam - feleltem nevetve. - De örültem is neki. Addig nem akartam szívrohamot kapni, de utána már menthetetlen voltam - folytattam elpirulva.
- Mindig is csak egyetlen egy lánynak akartam énekelni. És végre itt vagy te - mondta, és megcsókolt.
Abban a pillanatban meg akart szakadni a szívem. Legszívesebben én is kitéptem volna, és eldobtam volna. Mert az a tudat, hogy itt kell hagynom, fájdalmasabb volt mindennél, ezen a világon.
Mert teljesen belészerettem, minden gondolatom csak körülötte forgott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése