Akkor itt is lennénk, a végén. Ez nem hozza éppen a megszokott színvonalat, de van egy jó hírem is: a történet folytatódni fog. Nem Kiki és Tori lesz a középpontban, sőt, még nem is tudom, mi fog történni velük. De a Beast srácok közül lesz valaki :D Amint megírtam az első fejezetet, máris kirakom ide. Addig is,élvezzétek^^
Reggel öt órakor keltem. Összesen aludtam maximum három órát. Végül is, a hosszú repülőúton lesz rá időm.
Felvettem a kikészített cuccomat, és a táskámba raktam a pizsimet. A bőröndjeim indulásra készen álltak az ajtó mellett. Még lefényképeztem utoljára a szobámat, majd indultam.
A családom csak kivitt. Elbúcsúztak tőlem, de már mentek is a dolgukra. Leültem az egyik padra, és onnan nézelődtem, a fiúkat keresve. Még tegnap megírtam nekik SMS-ben, hogy mikorra jöjjenek ki. Lehet, hogy ők fognak késni? Bár DooJoont jól ismertem, és nem kételkedtem benne.
- Elnézést kisasszony, azt hiszem eltévedtünk. Egy kedves magyar lányt keresünk hosszú, barna hajjal - szólalt meg a fülem mögött egy férfi.
Hatalmasat ugrottam ijedtemben. Persze csak HyunSeung volt az.
- Azt hiszem, megtalálták - mondtam.
- Nagy ölelés! - kiáltott fel Seobie, mire mind az öten letámadtak. Mosolyogva öleltem meg mindannyiukat. Máris elkezdtem sírni.
- Ne sírj! Úgy sem fogunk békén hagyni! - mondta Jun, de láttam rajta, hogy ő sem akarja, hogy elmenjek. Tényleg nagyon jó barátok lettünk ez alatt a fél év alatt. Szinte mindent megtudtunk egymásról.
Mosolyogva töröltem le a könnyeimet. Nagyon fognak hiányozni.
- Én akarok először elbúcsúzni! - mondta Seobie. Megpróbált lelkesnek tűnni, de nem sikerült, mert szomorú volt.
- Gyere ide - válaszoltam, és megöleltem. Erre azt a szokásos madárhangját hallottam meg a fülemben. Csak nevetni tudtam rajta.
- Vigyázz magadra - mondta. Most először láttam komolynak.
- Vigyázni fogok. Te meg keress magadnak egy barátnőt! - válaszoltam.
- Meglesz - felelte, majd helyet adott az őt követő HyunSeungnak. Ő is jó erősen megölelt.
- Ígérd meg, hogy mindig divatosan fogsz öltözködni.
- HyunSeung, eddig is meg volt a divatérzékem, de azért figyelni fogok mindig.
- Sose vegyél sem csíkosat pöttyössel, vagy kénytelen leszek utánad menni.
- Értettem, őrmester!
Woonie volt a következő.
- Majd főzz nekünk máskor is. Nyáron el kell jönnöd! - suttogta.
- Ha nem égetem le a konyhátokat megint, minden további nélkül.
DooJoon ölelt meg utána.
- Hiányozni fog a sok bajkeverésed. Unalmas lesz, ha mindig, mindenki ott lesz időben.
- Majd meglátod, hogy ha YoSeobnak lesz barátnője, ő fog mindig elkésni - mondtam fülig erő szájjal.
- Hé! - szólt közbe az említett.
Miután DooJoon elengedett, rá és Wooniera néztem.
- Fogadjatok meg egy tanácsot. Ha egy idegen lány van a szobában, ne kezdjetek el "párnacsatázni" - mondtam, mire mind a ketten nevetni kezdtek. A többiek nem értették.
Jun maradt utoljára. Ő fog nekem a legjobban hiányozni. Ő a legjobb barátom.
Sokáig csak ölelt, és nem mondtunk semmit.
- Majd hívni foglak. - Ő szólalt meg először.
- Majd fel fogom venni.
- Rendben, mert ha nem veszed fel, tudod mi lesz - mondta mosolyogva.
- Persze-persze. Kérlek, vigyázz rá. - Az utolsó mondatot komolyan mondtam.
- Vigyázni fogok. Bár nem ismertem nála nagyobb barmot.
- Ne mond ezt - válaszoltam nevetve. Ismét letöröltem a könnyeim. - Csak annyit adj át neki, hogy köszönöm.
Miután eltávolodtam tőle, a többiekkel egy kört alakítottunk ki.
- Ja igen, azt el ne felejtsem, hogy szerintem… - kezdtem bele, de nem tudtam végigmondani.
- Kérek minden utast, hogy szálljon fel a Budapestre tartó gépre haladéktalanul. 5 perc a indulásig - szakított félbe a gépies női hang.
- Akkor sziasztok! - mondtam, és már nem érdekelt, hogy a könnyek lefolytak az arcomon. Még egyszer mindenki megölelt, és elkísértek egy ideig. Kicsit nehezen jutottam át megint az ellenőrző pontokon, mert nagyon nem örültek, hogy két bőröndöm van. De egy teljes évet töltöttem itt. Hogy is fért volna bele csak egybe?
A srácok integettek nekem. Mosolyogva integettem vissza.
Aztán felszállt a repülőm. Az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy Kiki betoppan, és mint a filmekben szerelmet vall. Nem tudom, hogy megbocsájtottam-e volna neki, de nagyon jól esett volna.
A fülembe bedugtam a zenét, elutasítottam a Stewardess mogyoró ajánlatát, majd lehunytam a szemem, és hátradőltem. Igen, egy korszak véget ért. Az életemnek igen jelentős korszaka volt, de egyszer minden véget ér.
De megérte. Mindent pont ugyanúgy csináltam volna akkor is, ha visszaforgathatnám az időt. Boldog voltam, mert ilyen jó barátot szereztem, mint Jun. És az első kapcsolatomért is hálás voltam Kikinek. Bár még egyszer meg akartalak csókolni, mielőtt elmentem.
________________________
Háttérinfók /Nem akartam külön bejegyzést/
Szóval ma reggel rávettem magam, és újra-olvastam a történetet. Számos dolog jutott eszembe, amik a háttérben történtek, és nem sikerült leírnom. Most ezekre kerül sor^^
6. Tori első Beast konertje után elment egy kávézóba. GiKwang onnan tudta, hogy Torival egy szatír beszélget, hogy felhívta a volt exe. Ő bérelte fel a pasast.
Aztán egy ideig békén hagyta őket. De a mozipremieren újra mozgásba lendült. Azt mondta, ha nem csókolja meg őt GiKwang, akkor elintézi, hogy amikor Tori hazarepül, gondoskodjanak a jólétéről. GiKwang még senkinek nem mondta el az igazat, de nem is akarja. Majd egy szép napon, talán elmondja Torinak.
7. GiKwang hangosan gondolkozott, hogy hová vihetné el következő randira Torit, miután megismerték egymást. Egész nap csak róla beszélt, amiből egyből levették a többiek, hogy ez első látásra szerelem.
Hana javasolta, hogy menjenek el együtt a strandra, mert akkor Tori megimserheti a többi srácot. Tudta, hogy Gikwangnak az egyik legfontosabb, hogy a barátnője jól kijöjjön a bandatagokkal, és ez egy remek lehetőség volt számára.
8. GiKwangnak eleinte bejött Hayde (persze akkor még nem ismerte Torit). Be akart nála próbálkozni, de amint megtudta, hogy YongGuk barátnője, rögtön lemondott róla.
9. Bár ez nem teljesen háttér-információ, de meg kellene említenem.
A történet úgy született meg, hogy éjszaka nem tudtam aludni. Megláttam azt a képet, ami most a háttere az oldalnak, és elgondolkoztam azon, milyen klassz is lenne, ha egyszer elrabolna. Ez volt a kiinduló ötlet, és mivel nem tudtam aludni, tovább fűztem a gondolataimat. Másnap ahogy leültem a gép elé, rögtön elkezdtem gépelni, mivel csak ezen kattogott az agyam.
10. Eredetileg Torit teljesen a saját képemre akartam formálni. Innen származott a szerencsétlensége. Akkoriban még kék hajam volt, ezért a történet elején azért bámulták meg Torit. De megláttam Hanna Beth képeit, és rögtön tudtam, hogy igen, Torinak így kell kinéznie.
11. Sokszor be akartam fejezni az írását, de nem tettem, mert megtekintések száma végig tartotta bennem a lelket. Az, hogy nem lesz happy end a vége, már az elején tiszta volt nekem. Nem kristálytiszta, de éreztem.
És akkor itt illendő elmondanom: ÉN NEM MÁSOLTAM SENKIRŐL!
Ezt a történetet teljesen az én őrült agyam szülte, nem vettem el semmilyen ötletet. Sem filmből, sem más történetekből. Mostanában sok ilyen gond van, ezért találtam fontosnak megemlíteni.
Nos, ennyi lenne. Remélem tetszettek a háttér információk, én örültem, hogy végre kiírhatom magamból :D
________________________
Háttérinfók /Nem akartam külön bejegyzést/
Szóval ma reggel rávettem magam, és újra-olvastam a történetet. Számos dolog jutott eszembe, amik a háttérben történtek, és nem sikerült leírnom. Most ezekre kerül sor^^
1. Amikor Tori és Kiki korcsolyáznak Japánban.
Ugye Seobie hívja fel, és DooJoon őrjöng a háttérben. Itt egy kis kimaradt jelenet, méghozzá Hana szemszögéből:
- Ezt nem hiszem el - mormogott DooJoon.
- Mi a baj? - kérdezte YoSeob. Épp a hátánál húztam át a póló alatt a mikroportot.
- Tori és GiKwang. Ha két percen belül nem érnek ide, felakasztom magamat. Persze, miután velük is végeztem - mondta a leader. Szinte füstölgött a feje.
- Szerintem erre nincs semmi szükség - szóltam közbe. Mind a ketten értetlen pillantást vetettek rám. - Mármint, már a huszonegyedik században élünk. Feltalálták a telefont is. Ha felhívjátok őket, biztos azonnal idejönnek - mondtam mosolyogva.
- Igazad van - kapta elő máris a kezébe DooJoon a mobilját.
- Szerintem jobb lenne, ha YoSeob telefonálna. Ráérsz őket utána is elintézni - tettem még hozzá óvatosan.
- Legyen - dobta oda YoSeob kezébe a telefont, aki elkezdett tárcsázni.
Ennyi lenne :D
2. Eredetileg Tori barátjának, Yonnie-nak nagyobb szerepet szántam. El akartam intézni, hogy ő jöjjön össze YoSeobbal, de aztán jobb ötletet kaptam, és így egyből beugrott Hana. Ő már a legelejétől ott volt a háttérben, bár egyszer sem írtam róla. De így Yonnie-t kiírtam a történetből xD
3. És akkor itt van a kimaradt "párnacsata" jelenet, DongWoon szemszögéből.
Nyalóka, nyalóka, nyalóka. Egyetlen méterre vagyok már csak tőlük. Már csak pár centi...
De hangos csörömpölésre a nyalókák eltűnnek, és helyettük a hotelszoba falával találom magam szembe.
GiKwang egy jól irányított dobással eltalálta a hang forrását. Mikor valami leesett, felültem. Valamit beszélgettek, de én csak azt tudtam, hogy vissza akarok térni a nyalókáimhoz.
Kivettem a párnát a fejem alól, és rádobtam. Ezután a takaróm következett, majd én is ráugrottam, magam alá temetve.
A fejét kidugta a kupac alól.
Oldalra néztem, és láttam, hogy GiKwang tökéletesen eltereli Tori figyelmét.
Mosolyogva néztem a leaderre. Mivel a keze alám volt temetve, nem tudott irányítani. Így jelezve, hogy mit szeretne, megnyalta a szája szélét. Engem pedig nem kellett félteni, éhesen csaptam le mézédes ajkaira.
Miután elváltunk, kiengedtem magam alól. Adott egy puszit az arcomra, és kiment a szobából, én pedig elkezdtem vissza rakosgatni a cuccaimat az ágyra.
Én így képzeltem el :D
4. Az utolsó fejezeteken teljesen átrepültem, így nem volt időm leírni, hogyan is kapta meg pontosan Tori a gyűrűt. Most itt lenne.
- Gyere velem - suttogta hirtelen a fülembe.
- Mégis hova? - kérdeztem nevetve.
- Csak el...
- Rendben - mondtam. A kinyújtott kezébe csúsztattam az enyémet, és felálltunk. Felvettem a papucsomat, és elindultunk. Az utcákon végig nevetve, és mosolyogva haladtunk végig.
Egy kis parknál álltunk meg. Az árnyékot nyújtó fa tövébe telepedtünk le.
- Tori, mondanom kell valamit - fordult hirtelen felém komolyan.
- Ugye nem azt, hogy van egy eddig eltitkolt ikertestvéred, és végig vele voltam? - kérdeztem vissza rémülten. Persze, csak vicc volt az egész.
- Senkinek nem adnám oda a veled töltött napjaimat, semmi pénzért - válaszolta, és megcsókolt. A csók után nem húzódott el, hanem olyan közel maradt hozzám. Elvesztem a tekintetében.
- Szeretlek - mondta. A szemembe könnyek szöktek.
- Még sosem mondtad - szipogtam.
- Mert egy különleges alkalomra tartogattam - válaszolta a szokásos mosolyával. Hirtelen hátranyúlt, és elővett valamit a zsebéből. - Ugye tudod, hogy ma vagyunk 100 naposak? - kérdezte csillogó tekintettel.
Hogy a fenébe ne tudnám. 100 napja ismerem ezt az őrültet.
- Persze, hogy tudom. Felejthetetlen volt, amikor 100 napja elraboltál. Tisztán emlékszem az első mondatodra. "Nyugi, nem vagyok igazi rabló" - mondtam nevetve.
- Más nem jutott eszembe - nevetett ő is.
- Nekem bejött - feleltem. A kezébe vette az ujjaimat, és felhúzta rá a gyűrűt. Elvettem tőle az övét, és én is felhúztam rá.
Mennyei pillanat volt.
Elég romantikusra sikeredett, és ezzel csak bekavartam volna a történetbe. Ezért nem is raktam bele^^
5. A történet legelső, és egyik legfontosabb momentuma. Hogy miért is kellett a biztonsági őrnek elterelni Junról a figyelmet, amivel Kiki megismerhette Torit. Jun szemszögéből íródott.
- GiKwang, segíts nekem - suttogtam. Ő az utolsó reményem.
- Mire gondolsz? - kérdezte.
- A biztnsági őrnek el kellene terelni a figyelmét, amíg kisurranok - válaszoltam.
- Bízd csak rám - mondta, és rám kacsintott. Csak bólintottam, és visszamentem a helyemre. GiKwang hirtelen kiszaladt.
- Te mégis mit csinálsz? - kérdezte mennydörögve a security-s.
- Elrabolom a csinos lányt az utcán - kiáltotta, mire az őr a nyomába szegődött. Most, vagy soha.
Szintén kifutottam az ajtón, de a másik irányba fordultam.
Le a lépcsőn, ki az utcára. Minden tiszta.
- Eljöttél? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Nézd, ezt meg kell beszélnünk - szögeztem le, még mielőtt a nyakamba ugrott volna.
- Mit kell ezen megbeszélni? - nézett rám ártatlan szemeivel.
- Nekem barátnőm van, akit szeretek. Neked pedig saját életed, amit nem forgathatok fel - jelentettem ki.
- De tudom, hogy te már nem szereted Harát - jelentette ki Suzy.
- Mégis honnan tudod? Már egy éve együtt vagyunk!
- És az mit jelent? Számomra csak egyet: hogy addig nem ismertük egymást. Ha engem hamarabb ismersz meg, nem jössz össze vele - suttogta. Tudtam, hogy igaza van. De már nincs visszaút.
- Lehetséges. De már ez megtörtént. Nem fogok szakítani Harával, csak miattad. Szerintem nem kellene többet találkoznunk - mondtam, és vissza fordultam. Indultam is befelé, de a hangja megállított.
- Ennyi? Ennyivel lerendezed? - kérdezte megtörten. - Rendben. De JunHyung, esküszöm neked az egy elő Istenre, hogy ezt meg fogod még bánni. Térden állva fogsz nekem imádkozni, hogy vissza fogadjalak. És tudod mit fogok csinálni? Ki foglak nevetni - mondta sírva, majd elfordult, és elfutott.
Ezzel én is visszamentem a próbaterembe.
Ha olvassátok a BCQ-t, akkor abban Hara két év múlva bevallja, hogy sokat veszekednek Junnal. Kettőt tippelhettek, miért. Egyébként ez a Suzy, a Miss A tagja.
Aztán egy ideig békén hagyta őket. De a mozipremieren újra mozgásba lendült. Azt mondta, ha nem csókolja meg őt GiKwang, akkor elintézi, hogy amikor Tori hazarepül, gondoskodjanak a jólétéről. GiKwang még senkinek nem mondta el az igazat, de nem is akarja. Majd egy szép napon, talán elmondja Torinak.
Hana javasolta, hogy menjenek el együtt a strandra, mert akkor Tori megimserheti a többi srácot. Tudta, hogy Gikwangnak az egyik legfontosabb, hogy a barátnője jól kijöjjön a bandatagokkal, és ez egy remek lehetőség volt számára.
A történet úgy született meg, hogy éjszaka nem tudtam aludni. Megláttam azt a képet, ami most a háttere az oldalnak, és elgondolkoztam azon, milyen klassz is lenne, ha egyszer elrabolna. Ez volt a kiinduló ötlet, és mivel nem tudtam aludni, tovább fűztem a gondolataimat. Másnap ahogy leültem a gép elé, rögtön elkezdtem gépelni, mivel csak ezen kattogott az agyam.
És akkor itt illendő elmondanom: ÉN NEM MÁSOLTAM SENKIRŐL!
Ezt a történetet teljesen az én őrült agyam szülte, nem vettem el semmilyen ötletet. Sem filmből, sem más történetekből. Mostanában sok ilyen gond van, ezért találtam fontosnak megemlíteni.
Nos, ennyi lenne. Remélem tetszettek a háttér információk, én örültem, hogy végre kiírhatom magamból :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése