Ők kezdték az első kört. Woonie gurított elsőnek. 6 bábut talált el. Aztán jött Kiki, aki 9-et gurított.
Három kör múlva mi vezettünk, de csak három ponttal.
Mindenki halálosan komolyan gondolta. Mostanában sokat dolgozott mindenki, és ez egy ingyen hétéve volt, teljes ellátással - csak le kellett győzni a másik csapatot.
Nálunk volt Kiki, aki mesterien bánt a golyókkal, de YoSeob sem sokkal maradt le mögötte. Az a két srác fej-fej mellett küzdött.
Nekem hol szerencsém volt, hol nem. Nem voltam a legjobb bowlingos, de már volt benne gyakorlatom.
Egy óra múlva született meg az eredmény - pontosan egy ponttal veszítettünk. Nagyon mérges lettem.
- Jee, egy teljes szabad hétvége! - éljenzett YoSeob. Ő legalább örül.
- Nos, ki is nyert? És ki veszített? Ki fogja fizetni a hétvégémet? - jött oda hozzám HyunSeung.
- Élvezd ki, mert nem sokáig fog tartani - szűrtem a fogaim között.
- Keserű a szőlő a veszteseknek, nem? - kérdezte pofátlanul.
- Ne szórakozz velem - néztem a szemeibe komolyan. Utáltam veszíteni.
- Én már nagyon várom! - csatlakozott hozzánk Seobie is.
- De a legjobb szállodába kérjük, a luxus lakosztályba! - jelentette ki HyunSeung. Ha elevenen megnyúzom, akkor kiborulnak a fanok?
- Aha, persze. Tudod mi lesz a luxus? Ha nem foglak páros lábbal odébb rugdosni! - vágtam rá.
- Nicsak, Hana tud kemény is lenni - fordította oldalra a fejét YoSeob.
Kicsivel odébb Jun és Hara tökéletesen "megbeszélték" mennyire fognak egymásnak hiányozni. Még Woonie és DooJoon is beszélgetett kettesben.
- Srácok… tudtátok, hogy Tori vissza fog jönni? - jött oda hozzánk GiKwang, síri hangon kérdezve. Valahogy mindenki ereiben megfagyott még a vér is.
Kicsit kezdett már idegesíteni a lány. Tori így, Tori úgy. Le sem tudnak szakadni róla?
- Te, honnan tudtad meg ezt? - kérdezte végül Seobie.
- Twitter. Most írta ki, hogy két hét múlva indul.
Most mérgesen felkaptam a táskám, és visszarohantam leadni a cipőmet, majd mentem is a kocsimhoz. Ha még egy szót hallok arról a lányról, esküszöm begolyózok. Nem vagyok rá kíváncsi, érthető?
- Hana, hova mész? - kérdezte Seobie. Ezek szerint utánam jött.
- Haza. - Hülye kérdés, hülye válasz.
- De… miért?
- Eljöttem, hogy bowliingozzak veletek. De ez most véget ért, szóval én is mehetek a dolgomra.
- Azt reméltem, hogy legalább miattam itt maradsz utána.
A kulcs kiesett a kezemből. Idegesen tűrtem a hajam a fülem mögé, és hajoltam le érte.
- Én… nem… tudom, hogy mire… - Nem tudtam befejezni, mert ő is odalépett elém. Amint közelebb jött, belém fojtott minden szót.
Lehajolt, és a reszkető kezeim előtt fogta meg a kulcsom.
- Tényleg azt hitted, hogy ennyire vak vagyok? - kérdezte félig mosolyogva. Igen, nekem volt igazam, és csak a hülyét tettette.
- Hát, én csak…
- Nem kell mondanod semmit. Csak te voltál a vak, nem én - suttogta, és megcsókolt.
Tökéletes pillanat volt. A kulcsot tartó keze megfogta az én még mindig remegő kézfejemet, a másik kezét pedig az államra tette, és úgy húzott magához közelebb.
A szívem ki akart szakadni a helyéről, annyira dobogott. Lehetséges ez egyáltalán? Két évnyi viszonzatlan szerelem után…
Én szakítottam meg a csókot. A szemembe könnyek gyűltek.
- Kérlek, ne játssz az érzéseimmel. Én szerelmes vagyok beléd, de nem hiszem, hogy ez rád igaz lenne. Fogalmam sincs, hogy miért akarjátok, hogy visszamenjek, de nem kell ennyire erőlködni. A válaszom még mindig nem. - Normális esetben a férfi bántja meg a nőt, és szúr tőröket a mellébe. Jelen esetben nincs erre szükség, hisz megteszem én YoSeob helyett is.
- De Hana, ha nem vennéd észre, engem már rég nem az érdekel, hogy hol dolgozol. Mint munkás, pótolható vagy. De mint társ, nem hiszem.
- Nem kell a szent szöveg. Menj vissza nyugodtan a többiekhez, én csak haza szeretnék végre menni - válaszoltam.
Két éve mindig erre vágytam. Hogy férfiként "szerelmet valljon" nekem. Most itt a pillanat, és én utasítom el.
De inkább élek fájdalommal, mintsem hazugságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése