Másnap reggel sokáig lustálkodtam az ágyban. Dél felé rendeltem magamnak valamit. Aztán fel akartam hívni nagyit, hogy kimenjek megnézni a kiskutyusom.
De pont akkor csörgött a telefonom. HyunSeung volt az.
- Szia.
- Szia. Két óra múlva megyünk a srácokkal bowlingozni. Nincs kedved jönni?
- Hát…
- Na, gyere! Jó móka lesz, mindenki ott lesz.
- Rendben. Majd talán ott leszek.
- Bízok benned. Szia - köszönt el.
Egy hosszú farmert kezdtem el keresni. Hogy mennyire meg fogom én ezt bánni!
A két óra hamar elrepült. Összepakoltam a cuccom egy táskába, és beültem az autómba. Végül is, nem mondtam biztosra, hogy elmegyek. Nem kötelező…
De hogy őszinte legyek, újra látni akartam YoSeobot. Meg már azok a lüke srácok is hiányoztak. Egy jó ideig úgy sem fogom őket látni, mert holnaptól elindul a B.A.P koreai turnéja.
Szóval végül elmentem. Már amikor leparkoltam, kiszúrtam őket. Vagyis csak Junt, ő az egyik autómatából próbált egy üdítőt kivarázsolni.
- Szia - lopakodtam mögé. Sikerült megijesztenem, és egy hatalmasat ugrott. - Nocsak, valakinek nem tiszta a lelkiismerete? - kérdeztem gonoszul.
- Szia - csak ennyit mondott. Még nem is tagadta. - De honnan tudsz róla?
- Van szemem, és hallok dolgokat.
- Hallgatózol?
- Nem, te hülye. Szerinted ha épp mellettem beszéled meg telefonon, akkor nem fogom meghallani? Jó dolgotokban észre sem veszitek, ha valaki van mellettetek.
- De miért nem szóltál korábban? Nem ma történt…
- Mert az alkalmazottad voltam. És azért, mert tudom, hogy szereted Harát.
Nem mondott semmit, csak elindult befelé. Követtem.
Junt fél évvel ezelőtt letámadta egy rajongó. Úriember létére, nem védekezett, ezért a lány megcsókolta. A kis reménytelenül romantikus hősünk, pedig megcsalásnak vette, és azóta sem merte elmondani, mert félt, hogy Hara otthagyja.
Pedig lassan már három éve együtt vannak. Igazán megbízhatna jobban a lányban. De ez nem rám tartozik, szóval nem akartam beleütni az orrom.
Bent már vártak a fiúk.
- Hana, örülök, hogy eljöttél végül. Bár sejtettük, hogy a társaságunkat nem lehet visszautasítani - köszöntött HyunSeung.
- Hogy én ne találkozzak veletek? Nem, az nem fordulhat elő - vágtam vissza mosolyogva.
- Hana! - köszönt Hara is. Megöleltük egymást. Nem voltuk jobb barátnők, de azért nem is voltunk rosszban.
Együtt mentünk el cipőt kölcsönözni.
- Hallottam, hogy kiléptél. Sajnálom. Ha nekünk az egyik fontosabb sztaffosunk kilépne, biztos nem engedném - mondta.
- Ők se nagyon akarnak elengedni. Mindent megtesznek, hogy visszamenjek.
- De miért mentél el? Úgy tudom, nagyon jóban vagy velük.
- Igen, csak… tudod az unokabátyám Himchan. Ő pedig szeretné, ha megint vele dolgoznék. Plusz most mennek egy nagyobb turnéra, és segítségük van rám. - YoSeobot tökéletesen kihagytam.
- Ó, értem. De az azért elképzelhető, hogy valamikor még visszamész hozzájuk?
- Nem tudom. Néha úgy érzem magam, mint egy kutya, akit kényük-kedvük szerint rángathatnak.
- Lehet, van benne valami. Amikor gyakornok voltam, én is így éreztem. De aztán megtaláltam a helyem. Remélem, te is megtalálod! - mondta mosolyogva. Hara egszerűen tökéletes lány volt. Gyönyörű, szép a hangja, és végtelenül kedves. Nem tudtam elképzelni, hogy valaki utálja.
A padoknál felhúztuk a cipőt, és visszamentünk a fiúkhoz, akik már a pályán voltak.
- Két csapat lesz. DongWoon, HyunSeung, YoSeob és Hara, a másik pedig JunHyung, GiKwang, Hana és én - mondta DooJoon.
- És mit kap a nyertes? - kérdeztem rá. HyunSeung elkezdett sunyin mosolyogni, amiért legszívesebben lekevertem volna neki egyet, de inkább hagytam.
- A másik csapat meghívja az összes tagot egy hétvégi teljes ellátású wellnesz szállodába.
Ez az ötlet tetszett.
- És mi választjuk ki, a nekünk megfelelő időpontot, ugye? - Ez volt a legfontosabb nekem. Mert ha pont akkor mennek, amikor nekem munka van, sajnos nem élhetek a lehetőséggel.
- Ez csak természetes - válaszolta DooJoon.
- Akkor kezdődjön a játék - dörzsölte össze a tenyereit GiKwang. Mi fogunk nyerni, ebben biztos voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése