*Elbújik* Kérlek, ne verjetek meg >< de ez a fejezet tényleg ilyen rövid lett. Nem akartam belesűríteni az utat, azt majd a következőkbe. Ígérem, hogy a következő rekord hosszúságú lesz kárpótlásképp ^^
Az utazásra már egy kicsit nehezebben engedtek el. Először fél óráig beszéltek arról, hogy ne tegyek semmi felelőtlen dolgot, mert japánban is vannak "rossz" emberek, meg stb. Szóval csak a szokásos. De a végén beleegyeztek, és még arról is papoltak fél órát, hogy vigyázzak magamra, és majd hívjam őket, ha hazaindulunk. Ja, és hogy maximum vasárnap estére itthon kell lennem.
Utána felhívtam Kikit, és elmondtam neki a jó hírt. Nem nagyon lepődött meg.
Itt Koreában, annyira mások az emberek. És nekem nagyon tetszett ez a másság.
Még beszélgettünk egy ideig, majd leraktam.
A nap hátralévő részében nm csináltam sok mindent. Leginkább unatkoztam.
Hétfőn természetesen megint én feleltem. Valamiért kinézett magának a töri tanár.
Este telefonon beszéltünk Kikivel. Ahogy a többi nap is. Csütörtökön elkezdtem bepakolni. Mivel azt mondta, már leesett a hó, ezért melegebb cuccokat raktam össze. Este persze alig tudtam aludni.
Másnap az iskola rémesen lassan akart eltelni. Az órákon szinte elaludtam, ami nem volt szokásom. Az utolsó óra után viszont szinte egyből hazarohantam. Már izgatottan vártam, hogy induljunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése