Love Affair 4. rész (GiKwang)

Olyan mérgesen tekintettem rá, ahogy csak tudtam, miután a felszínre jöttem. Jöjjön csak ide...
Csibésziesen elmosolyodott, és elindult felém. Amikor a vízben közeledett, már nem voltam annyira bátor.
De merő hősiességből nekirontottam. Megpróbáltam ráugrani, és úgy a víz alá nyomni, de mintha egy sziklát próbáltam volna megmozdítani.
A csípőmre tette a kezét, és úgy próbált meg lefejteni magáról. Sajnos megint ő győzött - és én ismét a vízben landoltam.
De most nem bukkantam fel, sokkal jobb ötletem támadt. A víz alatt odaúsztam hozzá, és egy hirtelen mozdulattal kirántottam alóla a lábát.
Sikerült.
Nagyon boldog voltam... egy pillanatig. Szinte villogó szemekkel jött fel. Még vetettem rá egy könyörgő pillantást, és már úsztam is el.
De hamar beért. Ismét a csípőmet fogta meg, de most magához húzott. Minden előbbi bátorságom eltűnt belőlem.
Teljesen elpirultam, amikor a kezeit a csípőmön hagyva ölelt át. Az én kezeim kénytelenül hozzáértek a felsőtestéhez. A szín, amit felvett az arcom, azt hiszem, inkább a cékláéhoz volt hasonló.
Nem mondott semmit, csak megint nevetett. Mérgesen néztem rá.
Amit azonnal meg is bántam. Az, amit a tekintetében láttam, leírhatatlan volt.
Az ajkaim is szétnyíltak. Az eddig ökölbe szorított kezeim most rásimultak a mellkasára.
Elkezdett felém hajolni. Lehunytam a szemeim, és úgy vártam. A szívem őrült dobogásba kezdett. Annyira közel volt már hozzám, hogy éreztem a lélegzetvételét. Az ajka hozzáért az enyémhez.
De ennyi is volt.
Kitört belőle a nevetés. Rögtön elhúzódott kicsit, de a kezei még a csípőmön voltak.
Soha, de soha életemben nem voltam még ennyire mérges.
A kezeimmel eltoltam magamtól. Kibontakoztam az öleléséből, és elkezdtem a medence felé úszni.
- Ne csináld ezt - szólt utánam nevetve.
Mint aki meg sem hallotta, másztam ki. A cuccom felé vettem az irányt. Gyorsan megtöröltem magam, felkaptam a felsőm és a nadrágom.
A törölközőt a vállamon hagytam. A táskámat csak a kezemben vittem.
Amikor már a kijáratnál voltam, ért utol. Megfogta a kezem, és úgy késztetett megállásra. Én egyszerűen csak kihúztam belőle, és vissza sem nézve indultam tovább.
- Tori, ne legyél ennyire mérges!
Elengedtem a fülem mellett. Kimentem a fürdő területéről. Még oda is követett, bár rendesen megbámulták az emberek.
- Nézd, sajnálom, oké? De ha emiatt vagy mérges, bármikor bepótolhatjuk!
Szinte füstölgött a fejem. Az egy dolog, hogy rajongok érte (szinte istenítem), de nálam is van egy határ. Amit nem léphet át minden következmény nélkül.
- Kérlek, állj meg. Ha így folytatod, többé nem viszlek el sehová! - Mégis mit mondott? Mi vagyok én, valami kutya?
- Na most figyelj...- álltam meg, és kezdtem bele. De nem tudtam befejezni, mert megcsókolt.
És ez most igazi csók volt.
A szemeim maguktól csukódtak le. A kezeit ismét a csípőm köré fűzte, amiért nagyon hálás voltam, mert én nem tudtam stabilan megállni a lábaimon abban a pillanatban.
A kezeimet a mellkasára helyeztem.
Addigi egész életem legszebb jelenete volt. A csók egyszerűen csodálatos volt - egyben volt szenvedélyes, és mély is. Úgy éreztem rögtön elolvadok.
A levegőhiány vetett véget a csóknak. Mélyen a szemembe nézett.
- Többet ne merj ilyen hirtelen ott hagyni! - mondta komolyan. Én csak elpirultan bólintottam.