Előre is elnézést kérek a hosszáért. De ez csak azért van, mert a következő fejezet sokkal hosszabb lesz :D
- Nem, nem, nem, nem, nem! Meg ne próbáld! - szinte visítottam. Még hangosabb lett a nevetése, de még véletlenül se állt volna meg.
- Kérlek, tényleg ne!
Ment tovább, mintha meg se hallaná a könyörgésem.
Öregen akartam meghalni, ezzel a hülyével, aki a kezében visz. De be kell ismernem, mellette esélyem sincs nem hogy az öregedésre, még a holnapi napra sem.
A nyakába temettem az arcomat. Be kell vetnem az utolsó kártyámat.
Mint egy kiscica, elkezdtem dorombolni. Természetesen rögtön megállt. Éreztem, hogy elakad a lélegzete.
Annyira meglepődtem, hogy rögtön abba is hagytam.
- Ezt… ne csináld többször. Ha csak nem akarsz tényleg a szobámban kikötni - suttogta.
- Nem is a szobádba akartál vinni? - kérdeztem csillogó szemekkel. De azért nem felejtettem el, hogy van egy tökéletes ütőkártyám ellene.
A nappaliba vitt. Szótlanul lerakott a kanapéra, majd bekapcsolta a TV-t. Majd leült mellém.
A lábamat az ölébe raktam, és kicsit oldalra fordultam. Nagyon kényelmes volt.
- Nos, ki is a gonosz? - kérdezte.
- Az eper tökéletesen egyensúlyban van a dorombolással. És ha a mai napot nézzük, te vagy a gonoszabb.
- Még mindig mérges vagy a medencés miatt? - kérdezte. A szája ismét a füléig ért.
- Dehogy - válaszoltam gyilkos tekintettel. Egy kicsit kuncogott, majd a TV felé fordult.
Igazán vicces volt. Nagyon sokat beszélgettünk közben, és a végére szinte teljesen sikerült elengednem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése